1956. 11. 16-án, a már évek óta érlelődött tervem alapján, leszereltem, zenei pályára mentem, amit eddig is a bevonulásom óta, a katonai
elfoglaltságom mellett végeztem. Felvettek a Zeneakadémiára, így teljesült a
régi vágyam. A Zeneakadémiát 1962-ben
végeztem el kitüntetéses diplomával. Utána gimnáziumi ének-zene tanárként,
igazgató helyettesként, és budapesti szakfelügyelőként dolgoztam. A polgári
életben végzett munkám betetőzése volt, hogy kineveztek az Egri Tanárképző
Főiskola tanszékvezetőjének.
1963-tól, mint tartalékos
őrnagy, hivatásos tisztekkel együtt, rendszeresen részt vettem a magasabb
fokozatú törzsekben folyó továbbképzéseken és gyakorlatokon. Ezek évenként
2-3 alkalommal 1 héttől 2 hónapig tartó időtartamúak voltak. Közülük néhány
fontosabb: ETI 1963-ban, MN 4390 l966-ban, MN 5232, 1968-ban, Htp. Kik.
Központ 1972-ben, Htp. Kik. Központ 1973-ban, MN 4010 1974-ben, MN Tábori
Htp. Vez. Törzs 1976-ban. Mindezek mellett évtizedek óta állandó szervezője
vagyok a htp.parancsnoki tagozaton végzett bajtársaink találkozóinak a
Balatonkenesei Honvéd Üdülőben.
Kulturális elfoglaltságaim:
Az időnkénti katonai szolgálatom
mellett, a Honvédség különböző alakulatainál a katonák zenei műveltségének
emelésével, a menetdalok tanításával és több helyen a kórus szervezésével,
illetve vezetésével foglalkoztam. Ezek az alakulatok: Honvéd Folyami
Flottila, Rétsági ezred, Aszódi ezred, Építő dandár, és elsősorban a Kossuth
Lajos Katonai Főiskola, valamint a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola. A
Kossuth Lajos Katonai Főiskola énekkarával, a Teleki Blanka Gimnázium
lánykórusának időnkénti közreműködésével, országos szinten a legmagasabb
minősítéseket értük el. Kiváló Együttes cím, Magyar Rádió Éneklő Ifjúság
nagydíja háromszor, Magyar Rádió Kóruspódium nívódíja kétszer került a
birtokunkba. Számos filmfelvétel, több hanglemez, sok rádió-és televíziós
szereplés, és az Ország több nagy városában adott élő hangverseny jellemezte
a munkánkat. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán a feladatom ebben az
időszakban a közös éneklés kialakítása, az általános kulturális műveltség
fejlesztése, menetdal-versenyek előkészítése, zsűrizése volt.
.
Visszatérés a Honvédség hivatásos állományába.
1977-ben kerestek meg a Honvédség
illetékesei és felajánlották a Zalka Máté Kat. Mű. Főiskola keretében működő
Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola igazgatói beosztását. Az indokuk
az volt, hogy én katona is vagyok, meg zenész is, a végzettségem és a
Honvédségnél eddig végzett tevékenységem erre a posztra alkalmasnak minősít.
A két Minisztérium /Honvédelmi-Oktatási/ megállapodása alapján még fél évig
az egri beosztásomat is folytatni kellett, miközben már az új beosztásomban
is végeztem a munkám. A kinevezésemmel
együtt alezredessé léptettek elő. Beosztásomat nagyon szerettem, bár a
sokfelől érkező különböző utasításokat nehéz volt egyeztetni különösen akkor,
ha ezek egymással ellenkezők voltak. Úgy vélem, hogy a munkámmal elégedettek
lehettek, amit igazolnak az akkor kapott kitüntetéseim is. Ebben a
beosztásban katona is, és zenész is lehettem egyszerre. A Zenész
Tiszthelyettesképző Szakközépiskolából 1983. okt.1.-én nyugdíjba mentem
Nyugdíjasként beléptem a Bolyai
Nyugállományú Klubba, később évekig elnökségi tagja, majd titkára lettem. Sok
egyéb társadalmi elfoglaltságom és egészségügyi problémáim miatt kértem az
elnökségből való felmentésemet, de továbbra is aktivistaként ténykedem a Klub
eseményeinek feljegyzésében, illetve jegyzőkönyvezésében, valamint egyéb
feladataiban.
Kiegészítés a már leírtakhoz:
6 éves koromtól tanultam zongorázni. Apám,
aki orvos volt, nagyon szépen hegedült. 8-9 éves koromtól alkalmi családi
zenekart alkottunk, két kisebb lánytestvérem is beszállt a zenekarba, az
egyik a szék karfájára kötött kutacs ütögetésével adta a ritmust, a másik két
fedővel a dobot utánozta. Játék volt, de nagyon élveztük. Apám hegedült, én
zongoráztam. Az első zongoratanárom egy Baltazár nevű tanító volt, nála borzasztóan
untam a zongoraórákat. Kértem, hogy tanuljunk már olyat is, ami énekelhető,
nem csak unalmas etűd. Végre hozott egy kottát. „Hullámzó Balaton tetején.”
Nagyon szerettem játszani. 4 elemi osztály elvégzése után a Miskolci Fráter
György Katolikus Gimnáziumba írattak be. Elég jó tanuló voltam. Ekkor már más
tanárnál tanultam. 12 éves voltam, amikor Apám meghalt. Rettenetesen
megviselt. A tanulmányi eredményem is erősen visszaesett. Aztán kezdtem
visszatérni az élethez. Első nyilvános szereplésem orosz katonák részére
volt, amikor észrevették, hogy van zongora a lakásban, kérték, hogy játsszak
nekik. A Valahol a Volga mentén címűt tudtam, első nekifutásra kb.50-szer
kellett eljátszanom, és közülük többen sírva énekelték. Aztán más dalokra is
megtanítottak. Már akkor elég jól tudtam harmonizálni, így szépen is szólt. A
4 gimnáziumi osztály elvégzése után a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben
folytattam a tanulmányaimat. Közben igen nagy ambícióval a zenetanulásba is
bevetettem magam. Így, mire l6 éves lettem, levizsgáztam, és működési
engedélyt kaptam. Először tánciskolában a tanulóórákon játszottam, aztán a
szombat és vasárnap esti össztáncon, majd, mivel az összhangzattannal is
szorgalmasan foglalkoztam, és sokat gyakoroltam, különböző szórakozó helyekre
hívtak játszani tánczenekarokba. Harmadéves tanítóképzős koromban egy
énekes-zenés játékhoz írtam zenét, amit be is mutattak. Közben jártam a
tanítóképzőbe, és egyre többet játszottam esténként, sőt éjszakánként. Az
igazgató engedélyezte, persze azt nem tudta, hogy volt, amikor reggel 7-ig
játszottunk, és onnan mentem egyenesen iskolába. Miután a család
fenntartásához szükség volt az én keresetemre, mindent vállaltam. Az
osztálytársaim már nagyon vártak reggel, mert ebben az időben egyik napról a
másikra abbahagytam a dohányzást, de a cigarettákat elfogadtam a kínálóktól,
és vittem az iskolába. Kiöntöttem a táskámból a tanári asztalra, kb. 40-50
cigarettát, amin megosztoztak. A harmonika szeretetére és megtanulására az
vezetett, hogy kb. 17 éves koromban Tabányi Mihály és zenekara adott ott egy
hangversenyt, és egészen elbűvölt. 1948-ban 19 éves koromban önként
bevonultam katonának a Kossuth Akadémiára. A zene mellett tüzér szerettem
volna lenni, nagyapám az első világháborúban tüzér százados volt, és a harctéren
szerzett sebeibe halt bele. A Miskolci Hősök temetőjében van eltemetve.
Érdekes módon a zene és a katonaság /harcászati tanár voltam/ kettőssége
végig kísért az egész életemen.
Első munkahelyem a
XIV. Egressy Gábor Gimnáziumban volt, ahova már ötödéves hallgatói koromban,
a II. félévben kiközvetítettek. Innen kerültem a Telekibe, l évig mindkét
iskolában voltam, aztán csak a Telekiben. Pár év múlva szakfelügyelőnek
neveztek ki 4 budapesti kerület valamennyi általános iskolájába és gimnáziumába.
Megpróbálom felsorolni
az általam vezetett énekkarokat:
Honvéd Folyami
Flottilla, Egressy G. Gimnázium, Teleki Blanka Gimn, Jáhn Ferenc
Gyermekápolónőképző Intézet, Szentkirály utcai Ápolónőképző, Állami
Védőnőképző Iskola. Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Szakiskolája,
Batthyány Strattmann László Gimnázium, Aszódi Gépesített Ezred, Építő Dandár,
Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Egri Tanárképző Főiskola vegyeskara, éa a
Vágány utcai TEFU férfikara.
Mindig rengeteget
dolgoztam. A Zeneakadémia nyári szüneteiben is traktort, meg teherautót
vezettem. Szükség volt rá! Soha nem akartam vagyont gyűjteni, sokfelé
dolgoztam, de nem sokat kerestem. Soha nem unatkoztam, és a fiatalok közt
éltem.
Csak egy kívánságom volna, azt csinálhassam sokáig
tovább, amit eddig!
Szécsényi Olivér nyá. alez.
Vissza az elejére
|